András István Kun

A comparison of self versus tutor assessment among Hungarian undergraduate business students

This study analyses the self-assessment behaviour and efficiency of 163 undergraduate business students from Hungary. Using various statistical methods, the results support the hypothesis that high-achieving students are more accurate in their pre- and post-examination self-assessments, and also less likely to overestimate their performance, and, if they do so, the mean overestimation is lower than in the case of lower achieving students. The study did not find a strong difference in the tendency to self-overestimation between sexes, but in their pre-examination prediction, women seem to overestimate significantly more than men. An overall tendency among the students to overrate their own examination performance is also detected, as is a tendency to increase the accuracy of self-assessment after sitting the examination.

Does the repetitive use of the same test in consecutive examination sessions facilitate cheating

This paper introduces an empirical study testing three kinds of bias in higher education student assessment. All of them are connected to the repetitive use of the same test questions which may facilitate academic cheating. The ‘same tests effect’ may appear if two or more groups of students are writing the same test one after the other and, as a result, a statistically significant improvement is detectable in the test scores of the second student group. The ‘revealed sameness effect’ is the impact of informing the students in some way that the test questions will be repeated. The ‘self selection effect’ arises when the students choose their examination turn themselves and this boosts their measured performance. The present study examines the three effects with independent t-tests and linear regression models on samples of 1221, 235, and 201 students (in this order), from four business courses in six academic semesters. The results do not support the ‘same test effect’, but support the ‘revealed sameness effect’ and the ‘self selection effect’.

A változásmenedzsment és a tulajdonosi szerkezet összefüggései – empirikus tapasztalatok

A tanulmany 105 magyarorszagi szervezettel keszitett kerdőives felmeres eredmenyeire tamaszkodva vizsgalja a szervezetek valtozasmenedzselesi magatartasat a tulajdonosi struktura (hazai vagy kulfoldi, magan- vagy koztulajdon, cegcsoporthoz tartozas) fuggvenyeben. Az eredmenyek azt mutatjak, hogy e harom tulajdonlasi jellemző a kovetkező esetek kivetelevel nem all jelentős osszefuggesben az alkalmazott valtozasvezetesi strategiakkal es modszerekkel. A dontően kulfoldi tulajdonban levő szervezetek hajlamosabbnak mutatkoztak a pre- es proaktiv strategiak alkalmazasara, tanacsadok bevonasara, rendszereik megvaltoztatasara es folyamatelemzesi modszerek hasznalatara, ugyanakkor alkalmazottaik ellenallo hozzaallasat jellemzőbbnek iteltek, mint a dontően magyar tulajdonban levők. A koztulajdon dominans aranya azzal jart egyutt, hogy a jogszabaly-valtozasok es/vagy a szemelyi valtozasok tobbszor jelentek meg a valtozas előtt, mint a magantulajdonu szervezetek eseteben, a piaci verseny erősodese, a piaci igenyek valtozasa, az uj technologiak pedig ritkabban. Maga a valtozas ezeknel a szervezeteknel ritkabban jelentett uj piacra lepest es az elemzesi modszerek kozul ritkabban alkalmaztak a tanacsadokkal folytatott csoportos megbeszeleseket. A csoporthoz tartozo szervezetek tobbszor alkalmaztak tanacsadokat, gyakrabban vontak be őket a celok meghatarozasaba es csoportos megbeszelesekbe. A valtozas modjaban, a kulonboző szereplők bevonasanak mertekeben egyik tulajdonlasi jellemző alapjan sem talaltak a szerzők jelentős kulonbseget a minta elemei kozott.

A szervezeti kultúra és a szubkultúrák vizsgálata összeolvadás után egy gazdaságtudományi karon

Jelen tanulmany egy ket kar osszeolvadasabol letrejott gazdasagtudomanyi kar hallgatoi koreben vegzett szervezetikultura-elemzes eredmenyeit kozli. A szervezeti kultura kulcskategoriait meghatarozo modellre epulő ket kerdőives vizsgalat adatainak statisztikai elemzesere alapozva a kovetkező fontosabb megallapitasokat teszik a szerzők: a valasztott elmeleti modell alapjan keszult kerdőives kulturavizsgalati modszer alkalmazhatonak bizonyult az empirikus vizsgalat soran. Azonositasra kerultek egyes szakok kulturalis elteresei, ezzel alatamasztva a szakok szerinti szubkulturak letenek lehetőseget. Nem nyert megerősitest ugyanakkor a vizsgalt szakok előd karok szerinti kulturalis kulonbozősege. Az eszlelt kulturaban jelentősebbnek mutatkoztak a szakok kozti elteresek, mint a hallgatok altal kivanatosnak tartottban, ami arra utalhat, hogy a szakok kulturalis elteresei inkabb az intezmenyi korulmenyekből, semmint a hallgatoi elvarasokbol szarmaznak.